Eltelt három hónap. Három, csodálatos ételekben és kalóriában gazdag, sporttal mérsékelten ellátott hónap. A helyzet mit sem változott - nézzünk szembe a tényekkel -, kövér vagyok. Egy farmerom van, amit fel tudok venni, és a korábban kényelmes öltönynadrágok közül is kettő bekerült a "hátha egyszer még jó lesz" feliratú vitrinbe. Egyetlen - gyöngyvászon - övem van, ami körbeéri a derekamat, és már ahhoz is be kell húznom a hasamat. Szóval nincs mese, bele kell vágni. Először is, összeszedem a bátorságomat, és ráállok a mérlegre, azt hiszem, mindent elsöprő rekordot láthatok a világ legellenszenvesebb kis kijelzőjén. Egy pillanat...
És igen, 122,7 kg! Ez még akkor is gyalázatos, ha épp reggeli után mértem. Fogyókúrám indításaként sonkás tojást szervíroztam magamnak, némi sajttal megvadítva, és persze az elmaradhatatlan kakaó. Mert a recept nem változott: közepesen bőséges (igen, ez nekem közepes) reggeli, gyenge ebéd (egy leves, ha lehet), és vacsora helyett gyors alvás. Igen, a gyors alvás fontos lenne, az esti mese után szivárognak be a nyílszárók résein át a torkosság bűnének démonai, és a sötétség mélyülésével párhuzamosan nő hatalmuk. Minden este legyűrnek. De ma nem fognak, mert az írott szónak hatalma van, és ahogy ezeket a sorokat "papírra" vetem, bűvös, szent pecséttel látom el a csatateret.
Most pedig edzeni fogok. Megtehetem, mert két hónapja nincs munkám, időm ezzel viszont rengeteg lett. Először kimegyek a kertbe, és püfölöm a bokszzsákomat egy húsz percet, majd egy órás erősítés következik. Ez ilyen félfekvőtámaszokból fog állni (nem a földre, hanem egy derékmagasságú polcra támaszkodom), aztán a lányom 10 kilós kerékpárjával fogok bicepszezni, majd a saját ötkilós súlyzóimmal. Végül a fegyencedzés átalakított háterősítője: kimegyek a teraszra, és az apácarácsba kapaszkodva ráncigálom magam egy kézzel. Ha végeztem, bringázni is kellene. Meglátjuk. Oké, ez nem hangzik még úgy, mintha a New York-i maratonra készülnék, de kis lépésekkel haladok.
Kéne még valami cél. Na jó kettő, egy távlati, meg valami a közeljövőre. Legyen mondjuk, az első egy április 14-ei határidejű. Öt hónap. Mennyit lehet reálisan leadni öt hónap alatt? Ne felejtsük, ott leselkedik már a sarkon minden fogyókúra legnagyobb ellensége, a beiglitől mákos foggal kajánul vigyorgó Karácsony. Mondjuk, első hónapra határozzunk meg egy 8 kilót. Az kemény, de elvileg megoldható. A szeretet havára legyen tartható cél a nulla kiló: a hónap első felében még tart az első szakasz fogyása, aztán nyilván hízás a pocakként görbülő huszas dátumok alatt - de a második két hetet valahogy ki kell hozni zéróra. Január a fogadkozós hónap, az jó lesz, ott is leadok egy 5 kilót. Az eddig 13, és kezdődik a február. Disznótor, hagymás vér, friss pecsenye, kolbász, a francba is! Nem baj, addigra a mozgást felélénkítjük, február is tartozik nekem 5 kiló fogyással. Március, újabb 5-ös. Ne felejtsük, minden újabb kilót egyre nagyobb kínnal jár leadni! És akkor marad még egy fél hónapom, arra adunk egy könnyed két kilót. Ez összesen 25 kg, átlagosan 5 kg havonta. Tehát a cél: április 17-én 97,7 kg-ot kellene látnom a mérlegen. Hát, filigrán éppen akkor sem leszek, pedig ez jó küzdelmes majdnem fél év lesz. Viszont most nézem, hogy ezzel a rövid távú célokat is rendeztem.
Juhhé! Akkor most már csak bele kell vágni.
